2019.03.14

„Első nap reggel 7:45-re megérkezett mindenki 8:00-ra be raktuk a csomagokat a busz csomagterébe és ellenöriztük, hogy minden személyi meg van-e. Utána el indultunk a határ felé. Miután át keltünk a határon, kétszer álltunk meg Budapest elött. Pesten le szálltunk a Nemzeti Szinház elött, ott fényképeztük a szobrokat, a vizben lévő romokat és a kacsákat. Az útunkat hajóval folytattuk volna, de sajnos 15-dikéig más program szerint jártak mint terveztük. Ezért villamossal folytattuk az útat a Kosuth térre, 10 megálló után meg érkeztünk. Meg néztük a Parlament épületét és a cipő kiállitást az 1944-ben kivégzett zsidók emlékére. Nem messze a cipőktől egy másik emlékmű is vol, vasfalak amelyek át voltak lőve. Onnan menedék alá álltunk az eső elöl mig Kele tanárnő megvárta a lemaradt diákokat. Miután mindenki meg lett, elindultunk a WESTEND bevásárló központhoz. Ott kaptunk egy szabad órát, hogy be vásároljunk. Másfél óra mulva újra fel szálltunk a buszra és el indultunk a szálláshoz. Este 7 óra tájékán meg érkeztünk, egyeztettük az órákat, fel ossztottuk a szobákat, közölték a másnapi programot, ki pakoltunk és készültünk a vacsorára. 8 órára mindenki az étkezőbe volt, ami szélleségre akkora volt mint kétszer a diszterem, bár mi csak az egyik felét használtuk, a másik felében hip-hop tánc órát tartottak. Vacsora elött imádkoztunk és neki láttunk a lencselevesnek kolbásszal és a rizsnek csirke combbal és egy fél darab barackkal. A szálláson kaptunk egy ajándékpoharat amit az ott tartozkodásunk ideje alatt hassználhattunk. Este tizkor lámpaoltás és vége lett az első napnak.
Második nap reggel 8 kor magyar idő szerint reggeliztünk a kedvencem a kakaóscsiga volt, reggeli után szendvicseket készitettünk az útra és egy pár kakaóscsigát is félretettünk magunknak. Kilenc órakor felöltözve az egyenruhába el is indultunk Dórogi testvér iskolánkhoz a Zsigmondy Villmos gimnáziumhoz. Ott elsősorban egy interaktiv történelemórát tartottak Pázmány Péterről aki annak ellenére, hogy Esztergomi érsek volt, nem tehette be a lábát Esztergomba. Ungi Szabi még jegyet is kapot azon az órán, Magyarországon jó jegynek számit az 5-ös de itt Romániában már nem annyira. Ezt követöen egy gyors tesztet irtunk Pázmány Péterről, a teszt kijavitása után a tanárnő aki fogadott bennünket, mesélt Dorog történelméről, hogy a zászlajukon azért van rajta a kalapács mivel régen szénásó település vot, a tülök a posta szállitok központját jelképezi. Beszélt a felvételi feltételeiről is mivel ők egy katona és rendfentartó képző iskola valamint kiemelt angol nyelvű iskola. A bemutató után tartottak egy előadást a nem messze lévő épületben március 15-ről, aminek a végén Dóra a 9.A-ból a mi iskolánkból előadott három éneket amiért csodálom őt is és az erős tüdejét. Mire a szerepnek vége lett, a jégeső is eleredt. Az előadást követően elmentünk Magyarország legnagyobb bazilikájába amely hasonlóan a nagyváradi bazilikához, szintén Nagyboldogasszony templom. A bejáratánál ez áll CAPUT, MATER ET MAGISTRA ECCLESIARUM HUNGARIAE. Nos elsőnek még sem a bazilika kupolájához, hanem a mellette lévő Királyi kastélyt néztük meg, ahol láthattunk régi konyhai felszerelést, fegyvereket, pajzsokat, festményeket és a magán kápolnát, ahol imádkoztunk. Fe mentünk a kastély tornyába és már onnan látszott Szlovákia a hidon túl. A kastély után fel mentünk a bazilika kupolájához csigalépcsön, meg másztuk mind a 420 lépcső fokot oda-vissza. A tetejéről látható kilátás egyszerüen csodás volt, mintha a világ tetején lettünk volna, mesés volt, a hegyeken túl is láttunk. Ezt követöen vissza mentünk a szállásra átöltözni és mivel a szállás csak pár méttere volt a hidtól amely összeköti Magyarországot Szlovákiával átmentünk Szlovákiába fagyizni. Az átkeléshez, a barátságos országok közti egyezménynek hála, nem kellett útlevél vagy bármilyen hivatalos okmány. Késöbb visszatértünk a szállásra vacsorázni este 7 kor megettük a vacsorát , végeztével elmentünk a tesco-ba. Ott másfél orát kaptunk vásárolni, 9 körül vissza értünk, bepakoltuk a csomagokat és készültünk a másnapra.
Szentendrén egy retró muzeum volt, ahol sok érdekes tárgyat láttunk: kocsikat, háztartási ezközöket, bakelit lemezeket, játékokat amelyek közül jó pár ismerös is volt és még sok ehhez hasonló holmit a 60-as évektől a 90-esekig. Következő megállonk a Skanzen volt, a házakban külön foglalkozásokhoz kapcsolodó termek voltak. Az állatokat is meg néztük mint például a szürke marhát, kecskét, bárányt, tyukot, tehenet és a személyes kedvencem a macska. Járkáltunk római romok felett, meg szemléltük a malmot, Bernadett és Szabi táncoltak a szimpadon. A végén meg néztük a lovas vitézek előadását: lovagoltak, almát szeleteltek az oszlopokról, karikákat kaptak el lovaglás közben és piros, sárga, kék színű lufikat lőttek pisztollyal. A végére a németek is megérkeztek, de a magyarok legyőzték őket.
Negyedik nap felkeltünk, reggeliztünk, mindent össze csomagoltunk és be raktuk a nagy csomagokat a buszba, nálunk csak a kisebb táskák maradtak az inni és enni valoval. Induláskor imádkoztunk Szent Kristofhoz az útazók védőszentjéhez az előző napokhoz hasonlóan, és Isten segitségével, szerencsésen hazaértünk Nagyváradra.”

Friess Bernadet IX. C